A kérdésre adott legjobb válasz
Én a saját gyerekeimet úgy tanítottam meg érthetően köszönni, hogy példát mutattam. Odafigyeltem arra, hogy a gyermekeim jelenlétében hangosan, érthetően köszöntem annak, akit üdvözöltem. Felé fordultam és a szemébe néztem.
A gyerekek folyamatosan és mindig ezt látták, látják. Egy ideig csak figyeltek, csendben voltak. Aztán egyszer csak a saját szavaimat, saját mozdulataimat, saját érthető köszönésemet hallottam meg a szájukból.
Ha olykor előfordul, hogy nem köszön, vagy nem érthetően köszön, vagy éppen hátat fordít a köszönés közben, akkor lehajolok hozzájuk és elmagyarázom nekik, hogy mit mért csinálok és mit miért mondok úgy, ahogy. Következőre megint jól megy...
A nagy nyilvánosság előtti rászólást nem szoktam alkalmazni, mert bár jogosnak tűnik, nekem inkább megszégyenítés-szerű. Igaz az is, hogy engem gyerekként így neveltek és mindig rossz érzésem volt eközben.
Tapasztalatom az, ha veszed a fáradságot és megmagyarázod a gyereknek, hogy értse is , amit lát - miért köszönsz -, akkor szívesen fog a nyomodba lépni és nem kell emiatt rosszul érezned magad.
És: türelem! A gyerek érti, amit szeretettel mondasz neki, csak idő, míg megérti, elfogadja és kipróbálja. Hagyd, hogy történjen!
Sok sikert!