
Ha ismersz ilyeneket, oszd meg velük, kérlek.
Köszönöm.
Részlet, Anthony De Mello: A Madár Dala című művéből.
Volt egyszer, egy nagyon Istenhívő ember.
Példás életet élt, és meg volt győződve, hogy Isten mellette áll mindig.
Történt egyszer, hogy hajótörést szenvedett, de nem esett pánikba, tudta,
-Isten megmenti.
,Istenre várt.
A hullámok elsodorták, a társak kötelet dobtak, nem fogadta el a segítséget, Istenre várt.
Olyan messze került a roncstól, hogy helikoptert kellett küldeni, hogy ki tudják menteni,
Ő nem fogadta el a ledobott létrát, Istenre várt.
Elsüllyed, és meghalt.
Miközben haláltusáját vívta, felkészült arra, hogy most nagyon beolvas az ígérgető Istennek.
Amikor Isten elé került, nekitámadt, hogy miért nem mentette meg, amikor egész életében Istent szolgálta minden tettével.
Isten végig hallgatta dühös kirohanását, majd kedvesen beszélni kezdett hozzá:
- oda küldtem a társaidat, hogy húzzanak ki,
- -bedobattam a kötelet, nem fogtad meg,
- fél órát köröztettem a helikoptert, nem másztál fel a létrán, miért?
Nos, fogadd el a feléd nyújtott kezet, mert semmi sem az, aminek látszik.